09-04-02
- » válság.
- 2009. ápr. 2. 22:21 | írta: Faculty | még nincsenek kommentek
- hiába, válság van. a főnökasszony ma megint elbocsátással fenyegetett. mit is tehetne szegény, hisz más ütőkártya nincs a kezében.
csütörtökönként 2fre értem szokott jönni, így ma is megtette, a külömbség csak az volt hogy a házifeladatot a tanárunk a kapu előtt mondta el, miközben én már láttam az albérlőasszony kocsiját hogy vár rám. mondtam ugyan hogy várnak rám, de zoli szart bele magasról. ezért ott kellett állnom, és hallgatom a házi részletezését.
mikor beszálltam, felettesem elkezdett üvöltözni, hisz én semmibe nézem őt, és ha nem kedélyesen beszéáélgetek valamiről, hanem tényleg a háziról van szó, akkor miért nem rohanok oda kérni még pár percet. az volt a problémája elmondása szerint, hogy én miért nem beszélek vele sosem. majd amikor én lassan és finoman elkezdtem elterelni a témát abba az irányba hogy amikior én kedvesen szólok hozzá, akkor női szeszélyességében, körülbelül 50 százalékban úgy beszél velem mintha nem lennék ember, gyorsan, de azért érezhető átmenettel elkeztdett kuss lenni. "ülök a szobámban és azon gondolkodom mit ronthattam el" - meséli. ezen ötperces gondolkodás nyilván nem volt elegendő végiggondolni hogy 20 évig mennyi mindent csinált rosszul. "13 éves korodban valami történt, és mufurc lettél". szerinte velem történt valami, pedig az ő életében is komoly dolog volt ahhoz hogy megfeledkezzen róla az, hogy valójában akkor kezdett el főiskolára járni (és fáradtan hazaérkezvén ekkor sütötte el, egy ránk elég jellemző mondatát: "már rég megbántam hogy a világra szartalak.").
és most, a probléma abban áll hogy én nem beszélek vele. ez az jelenleg, ami arra késztet egy "anyát" hogy fiát kizavarja a rá váró semmibe. jelenleg mihez is értek? hát örülök ha összetudok dobni egy phps oldalt, valószínűleg ha nagyon akarnék, tudnék egyet csinálni, csak még sosem csináltam. amit az eltén tanultam eddig, az mindennek a semire sem használható elméleti háttere. ha nem hiszitek, vegyétek elő például a "bevezetés a programozásba" c könyvet Fóthi Ákostól, melynek hátoltalán az író maga vallja be hogy semmi hasznosat nem közöl e könyvben. viszont tök jó, mert egy fél év most már 180 ezer forint.
sosem romboltam itthon semmit, nem beszéltem csúnyán, ha kértek valamire segítettem. nem tartom magam egy kimondottan problémás esetnek, legalábbis ahhoz hogy elzavarjanak "itthonról" ahhoz egyáltalán nem. főleg ilyen indokkal, hogy miért nem beszélek eleget azzal a személlyel aki löki a kaját, a szállást meg a pénzt, és nem csinál semmi mást. és nem csinált semmi mást az elmúlt 15 évben. és ha az ember reális és épeszű, nem gondolja komolyan hogy egy érettségivel fog elmenni 18 évesen dolgozni, vesz egy lakást és elköltözik. sajnálom, a gimnázium ennyit ért. az ember (pl egy Anya) 23 évre vállal egy gyereket. persze csak ha a gyereknek elég egy diploma. kivéve azt a kismillió kivételt akiket be tudtak nyomni valahova. engem, még ha tudnának sem nyomnának be, hisz így hoszabb távra tanulom meg hogyan kell olyan munkát végezni amivel egszisztenciát lehet teremteni.
az út háromnegyedében maradt is a dermedt csend. és megint leforgott bennem, hogyha az "eltartó" (bokros úr megfogalmazásában) egy szép reggelen kicsit morcosan kel fel, és köszöni szépen az eddigi teljesítményemet de kívül tágasabb, akkor hova a gedvás kurvaanyámba mennyek. mehetnék apámhoz, hát az bizony érdekes lenne. és hosszútávon valószínűleg tarthatatlan is. anyámmal a kialakult helyzetet apám, egyéb lehetősége híján aktívan sajnálná, de építő jelleggel kiemelné hol hibáztam.
hozzáértés híjján csinálhatok valamit, amihez előzetesen nem kell érteni, ergó minimálbéres fizetés. pl meki. király, ebből nagynehezen egy koliba be lehet kerülni, és még zabálni is lehet. sőt, ha az ember preciz, és gyűjt, talán még az egyetemet is be tudja fizetni. de olyan kolist a legtöbb felsőéves sem ismer, aki diplomát is kapott volna. de talán nem tudom majd ezt se fizetni. és akkor mivan? hova tovább? erre az úton még nem találtam forgatókönyvet.
"próbáltam megvásárolni a szeretetedet" - vallja be. valóban, amikor olyan problémák merültek fel amelyekkel szülőként sok ideig intenzíven kellett volna foglalkoznia, befizetett egy pszichológushoz, aki nem csinált semmit. meg megadott minden más anyagit. rendes volt.
és egy ilyen leüvöltéstől várja valószínűleg azt hogy holnap felkínálom neki minden segítségemet, és rendszeresen megkérdezem hogy hogy vagy.Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
- hiába, válság van. a főnökasszony ma megint elbocsátással fenyegetett. mit is tehetne szegény, hisz más ütőkártya nincs a kezében.
